Hihetetlen, de igaz! Az emberekkel egy kis „vírus marketinggel”, bármit elhitethetsz, amit csak akarsz!
Mi kell ehhez? Hogy fent legyél a legközkedveltebb ismerősöket kereső emberadatbázisban.
Amikor szakítottam az exemmel, egyre több ok-okozati pletyka kelt szárnyra a miértekről. Sajnálatos módon nem sikerült tiszta vizet öntenem a pohárba még a „Boldogság a boldogtalanság árán” c. cikkemmel sem.
Néhány kívülálló úgy gondolja, még a mai napig, hogy ő jobban tudja az igazságot. De, azt kell, mondjam tulajdonképpen, meg sem lepődtem rajta. Mert nem lehet ám csak úgy szakítani, valaminek kell, lennie a háttérben!
Na, én erre gondoltam egyet, ha pletyka kell nekik, megkapják alapon: feltettem az ember adatbázisos profilomba, egy ultrahangos, és egy gyűrűs eljegyzéses képet.
Több dologra voltam kíváncsi: egyrészt, hogy hova fejlesztik sokan a pletyka szintet, hogy mennyire gyorsan terjed a hír, magyarul, hogy mennyire vagyok népszerű, mennyien nézik az oldalam, és, hogy ki azok, akik elhiszik.
Jelentem: barom népszerű vagyok! Hi-hi!
Az első gratuláció a kép felrakás után egy nappal már meg is érkezett!
Voltak, akik nagyon kedvesek voltak, és szívből örültek a hírnek, még, ha úgy vesszük „idegenek”, akik nem állnak annyira közel hozzám. Miattuk kicsit szégyellem is magam, hogy elhitettem velük…
De jött csalódás, az ellenkezője! Ők azok, akikről azt hittem, ha nem is a legjobb barátaim, de jó ismerőseim, akik szintén tudtak a nagy hírről és el is hitték, mégis, eszükbe sem jutott velem együtt örülni. Furcsa, hogy egy ilyen kis „felmérésből” mennyi mindenre rá nem jön az ember lánya!
Nem tudom, hogy örüljek, vagy szomorú legyek, hogy kiderült, ki az, akit érdekel az életem valójában és ki az, akit nem.
Hála Isten, azokban nem csalódtam, akikkel sokat beszélgetek, és jobban ismernek, mint „átlag”, mert lehet, hogy volt, akinek 2 másodpercig megfordult a fejében, hogy lehet igaz, de nem hitték el. És, hogy miért nem?
Mert ők pontosan tudják, hogy a 8 mm-es babám, nem tenném közszemlére, és még valami: az eljegyzéses képen arany karikagyűrű van rajtam. Csak bizsut hordok, vagy nagyon-nagyon ritkán ezüstöt. Az eljegyzési gyűrűm sem lenne soha arany! És ezt ők pontosan tudják!
Aztán következett a pletyó fejlesztés: Merthogy sokak szerint, már akkor is terhes voltam a jelenlegi páromtól, amikor szakítottam ez exel…Nos, ehhez, no comment.
Nem mondom, hogy most azonnal szeretnék babát, mert még van néhány feladatom addig, de nem esnék kétségbe, akkor, sem ha így lenne.
Ha csak pár, hónapja vagyok együtt a párommal, ha nem, ha ő lesz az-az ember, akivel leélem az életem, ha nem, akkor sem sajnálnám soha, hogy tőle lenne babám. Ebben egészen biztos vagyok.
Ezt az érzést nem tudom megmagyarázni, csak bennem van.
Mint, ahogy a kisbaba is tudni fogja, mikor van itt az ő ideje! És akkor bizony, kérdés nélkül megjelenik!
Nevettünk is rajta, hogy lehet, most bevonzottuk, és ő azt hiszi, szabad a pálya! Ráadásul, ma azt álmodtam, hogy terhes vagyok!
Egy barátnőm mesélte, hogy ő már az ominózus szeretkezés után tudta, érezte, hogy terhes! És úgy is lett.
Biztos minden állapotos, és kisgyermekes nő tudna mesélni ezekről az érzésekről, de nekem még nincs itt az időm, azt hiszem. De ezt nyilván nem csak én fogom eldönteni, és, ha arra kerül a sor, hogy tényleg babám lesz, készen kell lennem, ha tetszik, ha nem!
Amúgy meg, én se kérdeztem a szüleimtől, hogy jöhetek-e, vagy sem, csak úgy fogtam magam és beállítottam!
Jah, és nem is sírtam, amikor megszülettem!
A kisbabák általában sírnak ugyebár, mert megijednek az erős fénytől, a hőmérsékletváltozástól, az éles hangoktól. De van ám néhány bátor királykislány, mint én, akik nem vagyunk ijedősek!
Na, de mindezek után az orvos jól elverte a fenekem, akkor aztán volt visítás, nem kicsi.
Anyum mindig azt mondja, hogy se rosszabb, se jobb gyereket nem kíván nekem, csak olyat, amilyen én vagyok / voltam. Hajjjajjj…. Így belegondolva….Nem, nem is gondolok bele. Jó lesz majd akkor, amikor kell.
Azt mondják, jók a megérzéseim.
Érzem, tudom, hogy az exem is elhitte az ultrahangos sztorit. Valahol, hátul a fejében, tudnia kellett, hogy nem igaz, mégis elhitte.
A nem létező emberi kapcsolatunkban, még nagyobb a csalódás, mert szinte látom a baráti kupaktanácsot, ahogy ülnek a gép előtt, és nézik a képeket. Hallom a hangokat, ahogy ecsetelik, hogy jobb is, hogy nem vagyunk együtt, mert nézze meg! Már terhes is vagyok egy másik fickótól, milyen egy nő vagyok! (na, nem mintha bár mi közük is lenne hozzá, ha így is lenne).
Ez mégis majdhogynem szóról szóra így történt, ahogy ezt ide leírtam. Mondja valaki, hogy nem!? Nem mondja, mert, akár a nagymérget is bevehetem rá, így volt…..
Hát ez szomorú. És most majd jönnek az újabb hangok! Jé, hát nem igaz? ! Tök gyerekes, bla, bla, bla….. Ne is foglalkozz vele, csak téged akart bosszantani!
Nem így van. De akár így is lehet-NE.
Miután mindig azt ecsetelte, hogy ő az ismerőskeresésben nem vesz részt, most mégis megtette. Bejelöltem, nem igazolt vissza. Ezek szerint még ismerőse sem vagyok? Ezek szerint, ha találkozunk az utcán, elfordítja a fejét, és nem köszön? Csak költői kérdések.
Az viszont már egy valós kérdés, hogy a párod barátai meddig a te barátaid? Semeddig. Mert nagyrészt, ők nem a te barátaid, maximum csak jó ismerőseid.
Na és meddig jó ismerőseid? Ameddig a pároddal vagy.
Utána a többség már csak átlag ismerős. Persze, mindig van, aki kivétel az én estemben is.
Amikor náluk vagyok, ugyan úgy viselkednek velem, mint mondjuk fél éve, mert ők engem, mint önálló embert kedvelnek, a párommal, vagy nélküle
De van az ellenkezője is. Akikről azt hitted, hogy szeretnek, pedig csak elfogadtak, mint a barátjuk, barátnőjét. Nem magam miatt kedveltek, hanem, mert azzal az emberrel voltam, aki nekik kedves volt. És, most, ha felhívom őket, beszélnének is velem meg nem is. Kicsit fájt a felismerés, hogy ők nem magamért voltak velem olyanok, amilyenek.
Azt mondta nekem valaki, hogy nem szabad elvárásokat támasztani az emberek felé, mert csalódunk. Bizony, így van…..
Lássuk, lássuk, most mindenre fény derül!
Mindenki tudja, hogy a pasik és a nők agya mennyire, nagyon különböző!Néha szidjuk egymást, pedig a különbségekről, hogy másképp élünk meg dolgokat, végképp egyik nem sem tehet! Maximum csak arról, hogy, hogyan kezeljük és reagáljuk le a dolgokat.
Mióta rákaptam a pszichológia könyvekre, néhány tudományos magyarázaton igencsak meglepődöm!
Louann Brizendine azért kezdett el kutakodni a különbségeken, mert olyan tanulmányokat vizsgált, amelyből egyértelműen látszott, hogy a világon kétszer annyi depressziós nő van, mint férfi! Felvetődött a kérdés benne, hogy vajon nem a serdülőkori hormonális változás okozza mindezt?
Megdöbbenve tapasztalta, hogy milyen nagymértékben alakítja a női agyat a hormonkémia drámai változásai. Szembeállítja a férfiak agyi hormonális állapotainak viszonylagos stabilitását a nők különféle kémiai anyagok „koktélja” által meghatározott állapottal!
Vizsgált csecsemőket, tiniket, „anyu” agyat, szerelmes nő agyát, egészen a változó korban lévő nők agyág.
Nem titok, hogy a férfiak agya 9%-ka nagyobb. Régen ebből arra következtettek, hogy a pasik okosabbak. De ez nem így van! Hi-hi! :)
Valójában az van, hogy az agysejtek száma ugyan annyi, csak a nőké kisebb helyre zsúfolódna össze!
De: a nyelvhasználatban, a memóriában, az emlékek tárolásában, a beszédben és összességében az érzelmi intelligenciában a nők előnyt élveznek!
A férfiaknak viszont több processzoruk van a félelmet és agressziót szabályzó amygdalában. (ezt nem tudom pontosan, mi a szösz….)
A nők az agyuk más részét használják ugyan azok a feladatok megoldására, mint a férfiak. És amíg ők a velünk szemben 52 másodpercenként gondolnak a szexre, mi csak napi egyszer. (De ezt én amúgy cáfolom….Magamból indulok ki, és az átlagban nem napi egy…)
Fura, de a terhesség nyolcadik hetéig (csak, hogy témánál maradjunk), a lány és a fiú embriók agya egyforma. Azt mondják, a női agy az alapértelmezett.
A nyolcadik hét után a fiúk agyát elárasztja a tesztoszteron, megtizedelve ezzel a kommunikációért felelős sejteket, ezzel segíti a szexualitásért és az agresszióért felelős sejtek fejlődését!
A kislánycsecsemők sokkal jobb arc és hangfelismerők, az első három hónapban 400%-kal javul is nekik ez a tulajdonságuk, míg a fiúknál ez addig ki sem fejlődik.
Azt is tudjuk, hogy a kislányok előbb kezdenek beszélni.
Ez a nemes tulajdonságunk meg is marad, mert amíg egy nőnek átlag napi 20.000 szó hagyja el a száját, addig a pasiknak csak napi 7000.
A tizenéves lányok agya úgy működik, hogy erős szükségük van a traccsolásra, a vásárlásra, a titkok megbeszélésére. Sok tini lány órákat lóg a telefonon, ez egyforma stressz levezetés! A szoros társas kapcsolatok és a kommunikáció rendkívül pozitív hatással vannak a női agyra, és egy-egy kapcsolat elveszítése rendkívüli hormonváltozásokat idéz elő.
A tizenéves lányok önbizalma és stressztűrő képessége nagyban függ a havi ciklustól is.
De amíg a lányoknak szükségük van a társaságra és a folyamatos beszédre, sok serdülő fiú miért lesz zárkózott és szótlan?
A tesztoszteronban fürdő agy, nem csak kényszeres maszturbációt vált ki, hanem a beszélgetési és táras hajlamot is csökkenti!Az eltérő hormonális változások miatt már tini korban kialakul, hogy más felé fordulunk. Ez nagyon érdekes! Így csodálkozunk, hogy néha mennyire nem értjük egymást!?
Hűűűű, nagyon különbözőek vagyunk még tudományosan is, ugye?
Én amúgy, a havit leszámítva örülök, hogy lány lettem.
Azt nem mondhatom, hogy nem, mintha lenne más választásom, mert már az is van, ugyebár….
De a királykislány még mindig nem hangzik annyira hülyén, mint a királykisfiú! :)
Üdv: Tóth Zsuzsa