Napjainkban a hűség és a hűtlenség, ha úgy tetszik a megcsalás kérdése, nagyon sok embert foglalkoztat, és ami még ennél is nagyobb szám, hogy mennyi embert érint.
A téma adott. De, hogy mióta? Ősidőktől fogva.
Jézus, az emberek megváltója még meg sem született, a tízparancsolatban már akkor ott volt: „Felebarátod házastársát ne kívánd!”
Most tutira sokan felkapják a fejüket, hogy jéééé! Tényleg, de, hát, hogy? Hogy, hogy? Mert Isten előre tisztában volt az emberek bűneivel.
Ott volt például Éva, aki „állítólag” elcseszte az egészet! Ha nyakig belemegyünk, gyanús, hogy ürügy kellett a bűnökre és ezáltal a büntetésre!
Ha épp olyan szemszögből nézzük, a nők miatt van minden rossz a világban!
Ha viszont a túloldalról gondolkozunk, Isten mindent, lát, mindent hall, mindent tud!
Ő teremtette az embereket, így Évát-a nőket is! Tudnia kellett mit hozott létre! A kíváncsiságot, a vágyat, a szenvedélyt! Ezáltal azzal is tisztában volt jó előre, hogy Éva leszedi az almát!
A tízparancsolattal korlátokat akart állítani az emberek elé, holott pontosan tudta, hogy megszegik! Próbára akart tenni minket, de tudta, hogy elbukunk!
Vegyük példának a gyerekeket! Minél jobban tiltassz valamit, annál inkább megteszik! Köztudottan mindenkiben ott a gyermeteg én, ami azt mondja: a tiltott sokkal jobb!
Ha hiszel Istenben, ha nem hiszed el a Bibliás „meséket”, akkor is így van!
Mert izgalmasabb, rejtélyesebb, mert befolyásolhatóak és gyengék vagyunk!
Na, de ez csak filozofálás, amiből az igazság sosem derül ki, de mindenesetre érdekes….
Viszont, hogy a „valóságban” kinek az oldaláról és szemszögéből nézzük a helyzetet, kit védünk, ki az, akit hibáztatunk az már egy jó nehéz kérdés….Akár mennyire is egyszerűnek tűnnek a válaszok, nagyon bonyolult és összetett téma ez
Könnyen, gondolkodás nélkül ki tudjuk jelenteni a véleményünket, és nem igazán elmélkedünk rajta! Úgy hiszem, ezek a reakciók inkább olyan társadalmi elvárás félék, amik zsigerből jönnek!
Ha a pasi csalja meg a nőt: Ez a ro…dt, szemét, hogy vágnák le a …! Soha többet fel ne álljon ennek a mocs…knak! Jajj, jajj, szegény felesége! Hogy nem szégyelli magát ez a disznó!
Ha a nő a „csal”: Ez a ku…va!! Fűvel, fával k..él! Ez a lo..ó! Ez a szégyentelen ri…nc! Bla, bla, bla……
Ejnye-bejnye, nem szép dolog!
Ismerősek ugye?
Ha hallunk ilyen sztorikat, többnyire így reagálunk, pedig nem minden rózsaszín ( :) ) vagy fekete….
De kezdjük az elején boncolgatni!
Régen x 20-30-40, vagy akárhány éve, totál más volt a helyzet! A nők nagyon korán férjhez mentek, gyereket szültek, mert akkor ez volt a normális. Gyakorlatilag ez volt a „dolguk”, ezt „szabadott” nekik. Ezt látták mamától, anyutól, és eszükbe sem jutott másképp tenni!
Ez ma már nem így működik! Akinek ebben az egész rohanásban van is „kedve” gyereket vállalni, az emberek egyre nehezedő anyagi helyzetek miatt, százszor is meggondolják, hogy akarnak-e babát vagy sem.
Ha nem is gyerekre, hanem pusztán a házasságra gondolunk, tanulva őseink hibáiból, az sem úgy működik már, mint régen!
Abban az időben nem volt „divat” járni egymással, pár hónap után, összeházasodtak!
Ásó, kapa, nagyharang, boldogan éltek, amíg meg nem haltak!
Csak, az a baj, hogy ilyen „siker sztorik” többnyire csak a könyvekben, meg a filmekben vannak…
Régen sokkal kevesebb volt a válás, no, de miért?
Mondjuk, mert ma mindenki feszültebb, idegesebb, mindenki a pénzt hajszolja, nem foglakozik a párjával, se ideje, se türelme nincs hozzá, és már csak akkor ébred fel, amikor tönkrement a házassága!
Vagy azért, mert itt a tv, net stb, és ugye régen ilyen nem volt. Kütyük híjján, pedig mit csináltak, beszélgettek! A kapcsolatok alappillérje, pedig a kommunikáció.
Én mégis úgy gondlom, hogy a fő ok, amiért kevés volt a válás, nem az, mert a párok több mint 90% akkora , marha nagy boldogságban és megértésben élt egymással.
Leginkább hallgattak…
Mivel rövid időn belül kötettek házasságot, nem is ismerték meg egymást igazán, és sokan csak később jöttek rá, hogy egy idegenhez mentek hozzá…
Lutri volt, mert nem ismerték fel időben, hogy nem szerelmet, hanem fellángolást éreznek a másik iránt! Többsége amilyen gyorsan jött, úgy el is múlt. Viszont amikor erre rájöttek, már késő volt, és csapdába estek.
Rádöbbentek, hogy nem is szeretik igazán a másikat. És hallgattak… Hallgattak arról, hogy boldogtalanok, hogy, csak úgy vannak a világban, hogy nem is az-az ember van mellettük akivel le akarják élni a mindennapjaikat…
De akkor, abban a „világban” úgy gondolták, nincs más választásuk. És hallgattak tovább…De most már arról, hogy mennyire, sajnálják magukat, és az elcseszett életüket.
Válás??? ÁÁÁÁ! Az eszükbe sem jutott, mert nem volt való! Nem volt helyes, és erkölcsös! A társadalom kitaszítottjai lettek volna, talán még meg is kövezték volna őket!
Inkább csendesen, hang nélkül beletörődtek a sorsukba és tették a dolgukat.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon honnan jöttek azok az eszmék, hogy mi az elfogadott viselkedési forma, mik az elvárások? Egy ember kitalálta és mindenki azt követte? Ugyan úgy jött, mint az ellenkezője, amikor a 60-as években elkezdődött a szexuális forradalom?
Néhány nő fellázadt, mert elegük lett, hogy egész életükben mást sem tesznek, csak dolgoznak. Vezetik a háztartást, gyereket nevelnek, megteremtik a nyugodt családot, szerető feleségek, megértő társak, szeretők, még jól is nézzenek ki, de egyébként egy szavuk sincs….
Észbe kaptak, mert szinte rabszolgának érezték magukat.
A feministák felszólaltak az egyenlőség mellett és nagyot fordult a világ. Nem csak a nőkkel hanem a férfiakkal is, akik se akkor, se most, nem tudják hova tenni ezt a helyzetet.
Sok pasi a mai napig felhánytorgatja, hogy persze, egyenlőséget akarunk, de elvárjuk, hogy előre engedjenek minket az ajtón.
Úgy hiszem ők, szűk látókörűek. Mert igen, némi egyenlőséget akarunk, amit valamilyen szinten el is értünk mára, de nem az a célunk, hogy átvegyük a szerepüket.
Szükségünk van a nagy, és erős férfiakra, de nem akarunk olyanok lenni, mint ők. Tudjuk, hogy a teljes egyenlőséget sosem érjük el, nem is akarjuk, ezt nekik is érteniük kell!
Nem azt, hogy nem érjük el, hanem azt, hogy nem is szeretnénk, mert kellenek ők nekünk
A régmúlt időkből egyébként némi képmutatást érzek ki! Sok idős állandóan jön ezzel a mai fiatalok dumával! Meg, hogy mennyire lazák lettek az erkölcsök! Néhány koros, nyitottabb ismerősöm kerek perec megmondta, hogy régen is szexeltek össze vissza, csak akkor maximum nem ágyba, hanem szalmában.
Olvastam néhány érdekes pszichológiai kutatást, ami egyértelműen kimondja, hogy több a hasonlóság köztünk és az állatok között, mint azt gondolnánk.
Például a szexuális tulajdonságaink is puszta biológia, kémia és az érzelmek, bár milyen hihetetlen is, csak kis szerepet játszanak benne. Nem véletlenül mondják, hogy a pasiknak megy érzelem nélkül is . Nyilván a nők sem tagadhatják meg száz százalékosan ezt a tulajdonságukat. (Félreértés ne essen, itt csak a puszta szexről beszélünk, „párosodásról” és nem a szerelmeskedésről vagy szeretkezésről. Az teljesen más!).
Az ösztönös viselkedés leginkább a fiatal korosztálynál figyelhető meg. Mivel még nem szorgalmazzák annyira a komoly kapcsolatokat, ezért úgy érzik bármit megtehetnek. Nem gondolnak arra, hogy, ha megcsalják a párjukat, lehet, hogy egy életre szóló lelki károsodást okoznak neki….Én mégis úgy gondolom, hogy „tini” korban a megcsalás még jobban megbocsátható, hiszen, akkor nem mérlegelünk, mert leginkább nincs mit….
De, ha komoly kapcsolatban élsz vagy házas vagy, akkor már más a helyzet. Át kell gondolnod a dolgokat: mennyire fontos a szerelmed? Megéri, hogy egy d….ért kockára tegyünk mindent? Ha nem derül ki, és nem is akarom elmondani, hogy tudok leszámolni a lelkiismeretemmel? És, ha kiderül mi lesz? Működhet utána ugyan úgy minden? És egyáltalán akarom, hogy folytatódjon?
A párom szerint ez az egész ösztönös dolog csak önuralom kérdése. Hogy mennyire tudsz parancsolni magadnak, menyire vagy erős akaratú ember.
A megcsalás, persze, megbocsátható. Akkor abban a pillanatban.
De meddig? Amíg a következő veszekedésnél a fejéhez nem vágjuk a párunknak? A tüske bennünk marad, bár mennyire is túl akarjuk tenni magunkat rajta, mert nem akarjuk elveszíteni. Ez mégsem fog menni! Hiába nem tudod elképzelni az életed nélküle, soha többet nem lesz már olyan a kapcsolat, mint előtte. Előjön a bizalmatlanság, a féltékenység. Az első apró hazugságnál elkezd „rohadni” a szerelem és ezt nem lehet megállítani!
Tehát, a megcsalás nem, nem megbocsátható….De hol kezdődik az, hogy megcsalom a párom?
A csóknál? A legkisebb testi érintkezésnél? A magam részéről, már az is ezt a határt feszegetné, ha megtudnám, hogy a párom gondolatban egy másik nőről ábrándozik. Persze, az étlapot meg lehet nézni, én is megnézem a jó pasikat, de, ha már képzeleg valakiről, az más. Akkor valami nem úgy működik, ahogy kellene. Valószínűleg már nem szeret , és nem engem kíván.
Miért csalják meg "testileg"" egymást az emberek? Mert talán érzelmileg őket csalták meg?
Megmagyarázom, hogy értem ezt:
Egyetértünk (gondolom), hogy ahol megvan a szeretet, a szerelem, a tisztelet, ahol az emberek egy párkapcsolatban nem csak, mint férfi és nő, hanem mint legjobb barátok vannak együtt, ott nem fog a megcsalás bekövetkezni.
Tudom, hogy nehezen hiszitek el, mert nem ez a tapasztalat, és a saját környezetetekben is azt látjátok, hogy mindenki félrejár, mégis azt mondom, hogy higgyetek benne, hogy találtok egy szerelmet, akivel minden klasszul működhet, és rá nagyon vigyázzatok! De: Tudjatok különbséget tenni jó és rossz kapcsolat között, és ne alkudjatok meg egy közepes jóba! A szerelem nem erről szól! Ne pazaroljátok az időtöket és az energiátokat olyan kapcsolatokra, ami, jó, jó, de nem az igazi! Mindenki megérdemli az igazit, csak sokan esélyt sem adtok magatoknak, mert úgy gondoljátok, hogy jobb egy biztos sza….ba lenni, mint a bizonytalanságba! Hát nem!
Na, de vissza a témához: Tehát, amelyik kapcsolatban a megcsalás bekövetkezik, ott egyértelműen valami nem stimmel! De biztos, hogy mindíg az a hibás, aki csal? Mi van a másik féllel? A csaló azért teszi meg (általában), mert valami hiányt akar pótolni…. Mert a másik nem beszélget vele, mert elhanyagolja, nem szeretkeznek! Ne értsetek félre, én nem védem azt, aki csal, de a lelki elhanyagolás miért lenne kisebb bűn ennél? Csak, mert a társadalom jobban elítéli?
Ha magasról tesz rám a párom, akkor miét vagyok én bűnösebb, amikor megcsalom, mint ő, aki nem is foglakozik velem? Csak mert ezt „kell” mondani????
Erről beszéltem az elején is! Csak az a szemét, aki átverte a párját, de, hogy miért tette, mi van mögötte, azt igazából senki nem tudja és szomorú, de senkit nem érdekel! Ezért kellene elgondolkodni sok embernek, mielőtt kinyitja a csipogóját.
Van egy ismerősöm, aki csak állandón azt szajkózta, hogy az exe megcsalta!
Azt persze csak hónapok múlva pöttyintette el, hogy ő minden hétvégén ment a haverokkal bulizni és sosem volt vele. Nem is értem miért csodálkozott rajta, hogy így alakult!
Akkor más a szitu, ha a megcsalást puszta ösztönök vezérlik, de egy szerelemnél, vagy egy házasságnál lássuk be, elég ritka, hogy csak úgy „poénból” félre du..nak, és nem azért mert valami gond van….Egy komolytalan kapcsolatnak, meg így is, úgy is vége lesz valamiért.
Szokták mondani: hogy miért nem hagyja ott a társát az, aki meg akarja csalni, mert akkor az már azt jelenti, hogy nem akar vele lenni! De ott a másik, aki nem törődik vele, ő sem hagyja ott, pedig már ő sem akarja! Tehát mind a ketten ugyan olyan hibásak, és mind a ketten ugyan annyira bűnösek, csak az egyik így, a másik úgy…..
Én is biztosan lelkileg totálisan összetörnék, ha a szerelmem megcsalna, és első haragomban azt gondolnám, hogy egy szemét alak! De utána elgondolkoznék, hogy mit hibáztam ÉN, hogy ezt tette velem. Sajnos sokan csak a szemét alakig jutnak el, de a gondolkozási fázisig már nem. Pedig kellene….
Aztán persze még ott vannak szerelmi háromszögek, ahol például az „érzelmi zsarolás” teljesen bevett szokás. Bár igaz, ez teljesen jól működik néhány „szimpla” együttélésnél is
Érdemes beszélgetni arról is, ahol a felek, vagy legalábbis az egyik a „kivárásra” játszik.
És a férfi-nő barátság? Létezik? Szerintem egyértelmüen nem
Na de nem lőhetek le mindent ám!!!! Ezekről bővebben a készülő „Párduc” könyvben olvashattok!!
Tegnap nézegettem egy női fórumot, amiben néhányan azt feszegették, hogy miét rossz az, ha közbe-közbe félre du….gsz. És miért nem lehet szeretőt tartani?
Persze, lehet, csak akkor gondolják át, hogy akarnak-e egy tartalmas „normális” kapcsolatot vagy sem. Ha olyan partnert talál, aki belemegy a „nyitott” kapcsolatba, akkor tiszta sor! De akkor ezeket tisztázni kell, hogy senki ne sérüljön!
Igen, nagy a kísértés, és lehet hogy néhány országban a monogámia, mint szó maga teljesen ismeretlen fogalom, mégis azt hiszem, hogy ez a „helyes”.
Nem, én nem akarom megmondani, mi a helyes, ezt én gondolom így. Mindenkinek szíve joga, hogy, hogy éli az életét és mit tesz! Senkit sem lehet és nem is szabad elítélni.
Viszont, akkor ne játssza meg magát senki, vállalja a véleményét, az életét és az életstílusát is, és ehhez megfelelő párt keressen magának!
Üdv: Tóth Zsuzsa