Travian.
Néhányan azt mondják, hogy, rossz ez a játék mert:
Arra tanítja az embereket, hogy harcolj, vedd el, amit akarsz, mindenkit leigázva, mindenkin átgázolva érjük el a célunkat.
Mint ahogy az új kori mesefilmekben, ami rosszra tanítja a gyerekeket.
Igen, van benne igazság, de ha abból a szempontból nézzük, jó, mert meg tanulsz küzdeni.
Ha elkezdek belekötni mindenbe, akkor az egész élet erről szól, már az iskolától kezdve, mert ott is azt tanítják.
Ott voltak a spártaiak, rómaiak, akik szintén küzdöttek valamiért, harcoltak, ölték egymást…Aztán ott voltak a világháborúk, ott is gyilkolásztak folyton.
Ezekhez képest mik a mesefilmek? Vagy a Travian? Vagy más „lövöldözős” játékok?
Hogy tanulnánk mást, mint ezt?
Mióta világ a világ csak ezt látjuk, ezt halljuk, sem magunkat, sem a gyermekeinket nem tudjuk megvédeni ettől…
Sokan nem engednek furi mesefilmeket nézni nekik, de ennek semmi értelme.
Ha abból indulunk ki, hogy nézethetnénk a gyerekeinkkel akár az Igazságos Mátyást, vagy a Toldit, azokban is ugyan az van, csak kiszínezve: A hatalomért, a népükért. mindenki másért, de küzd..
Jönnek a lovagok, csatáznak egymással, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, és mindenki boldog…
Nem lehet csodálkozni, hogy milyen naivak vagyunk néha, mert elhiszzük, hogy a rossz megkapja megérdemelt büntetését a jó, pedig a jutalmát. Pedig ez nem így van….A való életben nem. Nem hiába mese a mese, nem hiába nem tudjuk elfogadni az igazságtalanságot.
Én mégis úgy gondolom, hogy pl: a Travian hasznos lehet.
Magamon észrevettem, hogy jobb a kommunikációm mióta játszom. Nem mintha eddig problémáim lettek volna, de könnyebben rájövök, hogy kivel, milyen hangnemben és stílusban lehet beszélni. (a klán társaimon kívül…ott tuti azt hiszik sokan, hogy egy gonosz manó vagyok, mert hajtom őket folyton, keményen).
Nagy gond nem is volt. Többnyire csak olyan emberekkel kerültem szóváltásba, akiknek nem tetszett, hogy kitettem őket a klánból, mert nem voltak aktívak, csapatjátékosok, vagy más egyéb probléma volt velük.
Onnan is a legjobb az volt, hogy egy 34 éves pasi, akit szintén kitettem, felháborodva írt nekem, hogy én mégis mit képzelek magamról, hogy le mertem őt tegezni. Ezen jót nevettem, mert úgy beszélt mintha legalább 600 éves lenne, és egyébként a alapból általában ott mindenki tegeződik. Utána még megkaptam, hogy reméli a fia nem lesz olyan tiszteletlen, mint én….:) .
Igen, megint itt a fiatalabb idősebb dilemma, és az értékrendi különbségek…Ha egy 34 éves embernek ott kezdődik a tiszteletlenség, hogy egy játékba letegezi egy 10 évvel fiatalabb nő, ám legyen….Bizonyára ő annak örülne, ha csókólomot köszönnék neki!
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon itt az emberek a játékba, vagy a játékba végrehajtott tetteikben mennyit visznek bele a saját egyéniségéből.
Hogy az-az ember, aki tiszteletet akar azzal, hogy ne tegezd le, az életben is várja a tisztelet? Esetlegesen nem kapja meg, és ezért akarja itt kicsikarni?
De vannak itt rosszabb dolgok is…
Van egy klán, akivel igen komoly „harcban” állunk.
Az egyik társunk pedig, se, szó se beszéd átment hozzájuk, valószínű vitte magával az összes belső információt…
Akkor itt is megkérdezem: ő az életben is ilyen sunyi lehet? Neki vannak igaz barátai?
Ő kiáll valakiért az életben, vagy csak a saját érdekeit tartja szem előtt?
Gyanítom, a való életben is pont ugyan ilyen számító, és mindig oda áll, ahova az érdekei jobban megkívánják.
Igen, ez csak egy játék, de, a tetteid te magad vagy, akár hol hajtod őket végre.
Mondhatnám az illetőnek, ha netán ezt olvasod, szégyelld össze magad, amiért elárultál minket, de nem mondom. Mégpedig azért nem, mert úgy is hiába tenném, neki ez a normális.
Aki a hősöm, azon kívül, hogy szeret engem, még azért a hősöm, mert a való életben hiányzik neki valaki, akit védelmezhet, akinek a támasza lehet?
Úgy érzem sokan valamiféle hiányérzetet, pótolunk itt ezekkel a dolgokkal.
Igen, én is szeretnék királykislány lenni a várkastélyból, (ki nem) félelem nélkül!
Mert akkor nem lenne gondom, csak szaladnék az Ördögömhöz, vagy a Harcosomhoz, és tudnám, hogy biztonságba vagyok, mert megvédenek, és nem eshet bajom!
Ez ugyan a valóságban nem így néz ki, de itt a játékban, ez nagyon jó érzés.
Ha nem is mindenkiben, de biztos vagyok benne, hogy van olyan, aki nem csak a játékba, de a valóságba is kiállna mellettem.
Ezt értem ugyan úgy 1-1 emberre, de a klánom néhány tagjára is. Mert sajnos, ha nem is mindenki, de néhányan (egyre többen), összetartásból jelesre vizsgáztak!
És itt a másik előnye ennek a játéknak: meg tanulnak az emberek egy csapathoz tatozni, kiállni egymásért.
Aztán nagy öröm ért ám engem pár napja!!!
Az én Ördögségem szépen átdobott engem!
Azon a serveren amin, megismerkedtünk a játéknak mindjárt vége, és én már igencsak szomorú voltam, hogy elveszítek egy ilyen „gonosz” társaságot!
Hívtam, az új játék kezdetére, de nem volt valami lelkes….Félrevezetett!
Kiderült, hogy már hetek óta ott lapul a játékosok között és szemmel tartja a királylányát!
Én ennek olyan, de olyan nagyon megörültem, majd kiugrottam a bőrömből!
Ő a másikon egy különleges társaság volt nekem, ami hiányzott….Nem lehetett jópofa leveleket írni, minden olyan átlagos volt.
A kis huncut karácsonykor akarta leleplezni magát!
Karácsonykor ugyan is (mint most megtudtam tőle), fegyverszünet van, és ha valaki megtámad valakit, nem esik baja senkinek, és azt írja, Boldog Karácsonyt!!!
Hűűűű, bizti nagyon meglepődtem volna!! És amikor megmondta, hogy csak miattam játszik tovább…..Lehet, hogy ismét naiv vagyok, de elhiszem, hogy ez tényleg így van, és „szívem örül, lelkem röpül”.
Miután elolvasta a cikkem első részét, és látta, hogy „némi” említést tettem róla, úgy döntött, hogy elárulja a kis titkát !
A profiljába ott a nevem, szöveges kísérettel: A királynőm akiért az életemet is feláldoznám!
Olyan jó érzés! Sokkal nyugodtabb vagyok, mióta Ő itt van!
A klánomban voltak/vannak súlyos gondok, de mióta Ördögségem megjelent, azóta minden sokkal könnyebb, úgy érzem, bár mit képes vagyok megoldani!
Olyan nekem ő, mint a nagy és erős bátyám, akihez lehet szaladni, ha baj van, és lelkével is támogat engem.
Bevallom egy időben kicsit megviselt ez az egész. Arra gondoltam, hogy itt gyártjuk a nyersit, dolgozunk rajta, hogy minél jobb helyen legyünk, de igazából, azt sem tudjuk, hogy ki milyen valójában, és kinek milyen az élete.
Nem tudtam, hogy kezdődik a játék, és hol van a valóság, a határok kezdtek összemosódni.
Volt egy fiú a játékba, akivel az elején nem túlságosan jöttem ki, mert egyfolytában szekírozott engem.
Aztán elkezdtünk beszélgetni, volt, hogy órákon keresztül trécseltünk, és jóba lettünk.
Kiderült, hogy nála ez a cseszegetlek, egyfajta védekezés és álca.
Beszélgettünk sokat néha órákon keresztül, és egyszer csak kiderült, hogy beteg….Nagyon…Sajnos nagy az esély rá, hogy meg fog halni.
Én teljesen kiborultam, és újra úgy érzetem, hogy milyen szemét igazságtalan az élet, hogy itt egy 24 éves fiú, aki 6 éve tudja, hogy meg fog halni.
Hogy lehet így élni???? Hogy lehet így bár mit is csinálni???? Érdemes bár mit is tenni, ha tudod, hogy nem lesz családod, nem láthatod a gyerekeid, mert nem lesz rá időd???
Ahogy ő fogalmazott, két választása volt: vagy feladja, vagy elkezd „tényleg” létezni.
Ő az utóbbit választotta! Két lábbal taposta a gázt, mindent megtett, mindent megélt! Ami neki hat évében volt, azt lehet más egy életen, keresztül nem teszi meg!
Őszintén úgy gondolom, hogy ő nem csak a beteg embereknek, de még az egészségeseknek is a legjobb példa, hogy, hogy kell élni az életet! Nem gondol a holnapra, a mában teszi meg a legtöbbet, amit csak lehet!
Nem örülök, hogy ezt megtudtam róla. Szerettem volna csak úgy „tudatlanul” trécselni vele, nevetni a viccein, ugratni egymást...
Szeretném, ha nem lenne nehéz a szívem, de az….Nagyon…
És történt valami…Pár hete beszélgettünk, nagyon el volt keseredve.
Kétségbe esve mondogattam neki, hogy nem szabad feladni, amíg él addig nem!!!
De elfáradt….Feladta, elege van, szenved, nem akar tovább küzdeni…
Most is görcsbe rándul a gyomrom, ha erre gondolok.
Ültem csak és nem hittem el, hogy ilyen van! Csak folytak a könnyeim.
Nem is tudom, miért zokogtam jobban, hogy tudom, milyen beteg, vagy, hogy el kell, engedjem, mert már Ő maga sem akar tovább élni...
Csak játszunk, beszélgetünk, humorizálunk, és sokan elképzelni sem tudják milyen történetek, vannak az emberek mögött. Talán jobb is így....