Előző cikkemben próbáltam mindent összegyűjteni, ami a terhességgel, a gyermekvállalással, ill. gyermekvárással kapcsolatos.
Említettem, hogy testileg, lelkileg valamelyest fel kell készülnünk a szülésre, ebben nagy segítséget nyújthatnak a szülésre felkészítő tanfolyamok, ill. férjünk, közeli hozzátartozónk, de a legtöbbet magunkon segíthetünk, mivel mi éljük át majd minden percét a baba világrajöttének.
Mindenki tudja, vagy hallomásból vagy saját tapasztalatából, hogy a terhesség 9 hónapja alatt bármikor, bármi előadhatja magát. Sajnos nem csak zökkenőmentes gyermekvárás létezik. Nagyon sok kismamánál előfordul, hogy terhességi cukorbetegséget kap, vagy magas lesz a vérnyomása, feltelik vízzel, vagy előfordulhat kisebb vérzés a várandóság alatt. Ezek a kockázatok sajnos mindenkinél előfordulhatnak, de véleményem és az orvosi statisztikák szerint minnél idősebbek vagyunk amikor állapotosok leszünk, annál nagyobb a fent említett problámák kialakulása. Főleg a 35 év feletti nők igényelnek nagyobb odafigyelést, de persze fiatal kismamánál is előfordulhatnak hasonló gondok. Pontosan ezért nagyon oda kell figyelnünk és vigyáznunk kell magunkra. Szokták mondani, hogy a terhesség nem betegség, de mára már minden megváltozott, a nőket sokkal több stressz éri, sokkal több fertőzés fenyeget. Éppen ezért mindenre fel kell készülnünk. Nem akarok senkit megrémíszteni, vagy levenni a kedvét a gyermekvállalástól, csak csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy igen is komolyan kell veni az orvos utasításait, a szervezetünk jelzéseit, nem mindenkinek adatik meg, hogy könnyedén lesz egy kisbabája.
Ha minden rendben van a kisbabával és velünk is, akkor elvileg a 40. héten megszületik gyermekünk. (Úgy tudjuk könnyedén kiszámolni, hogy mikor fogunk szülni, hogy az utlosó menstruációnk első napjának dátumához hozzáadunk 7 napot, majd 9 hónapot, pl. ha az utolsó menst. kezdő dátuma 2008. augusztus 11., ehhez hozzáadunk 7 napot, az augusztus 18. és ehhez hozzáadunk 9 hónapot, az 2009.május 18.) Persze ettől függetlenül előfordulhat, hogy éppen egy héttel előbb, vagy egy héttel később érkezik a baba. Nálam ez úgy alakult, hogy a lányommal 2005. július 26-ra voltam kiírva és aznap meg is született, a kisfiammal 2007.július 6-ra voltam kiírva és 2007. július 13-án született meg. Nos egy biztos amikor már közeleg az idő készítsünk elő mindent, időben rendezzük el a születendő gyermek kisruháit, a kórházi csomagunkat.Útóbbit érdemes már a szülést megelőző egy-két hónapban előkészíteni, hogy bármi van, hirtelen menni kell a kórházban, akkor kéznél legyen minden.
-Mit vigyünk kórházba?
Magunknak:Hálóingeket, alsóneműt, egészségügyi betétet, papucsot, tisztálkodó szereket, WC papírt, papírzsebkendőt,törölközőket, fésűt, poharat, evőeszközöket, ruhát, amiben haza tudunk menni, és ami a legfontosabb a hivatalos papírjainkat ne hadjuk otthon: terhességi kiskönyv, személyi, lakcímkártya, TAJ kártya.
A kisbabának(legtöbb dolog abban az estben kell, ha olyan helyen szülünk, ahol a kisbaba velünk lehet a kórterembe): popsikenőcs, popsitörlő, pelenka (3-6 kg méretű, van aki esküszik a drágább pelenkára, van akinél a gyermek bőre az abszolút döntő abban, hogy milyen pelust használunk, én a kezdetekben, amikor napi 10 db pelust elhasználtunk olcsóbbat vettem. Léteznek 100db-os kiszerelésben import pelenkák.Nekünk bevált, hozzáteszem egyik gyermekemnek sincs kényes bőre, gazdaságosabbnak tartottam, mert ha utánnaszámolunk, akkor a 100 db 10 napra volt elegendő. Ezt mindenki maga tudja, maga dönti el, hogy milyen pelenkát használ. Érdemes többet is kipróbálni, nem biztos, hogy mindíg a legdrágább a legjobb.), kis sapka (ha nyáron születik a kisbaba akkor is célszerű egy vékony kis sapkát vinnünk magunkkal, mert amikor odakinnt hőség tombol, akkor bent is nagyon meleg van és nem tudunk mást mint egy kis huzatot csinálni, ilyenkor jól jön a sapi, hogy a kisbabának ne legyen baja.) angol pólya, vagy rendes hagyományos pólya(megint csak egyéntől függ, az én gyerekeim csak angol pólyában voltak, bár hozzáteszem mindkettő nagy súllyal született, majdnem 4 kg-ot nyomtak, de lehet,ha kisebb súllyal születtek volna, akkor indkább a hagyományos pólyát választottam volna, hogy könnyebben tudjam felvenni, vagy szoptatni.) textilpelenkák, badyk,rugdalózók, hintőpor, kis takaró, ruha amiben haza tudjuk vinni. Természetesen minden ruhanemű az adott évszaknak megfelelő vastagságú legyen, és már ilyen pici korban is törekedjünk arra,hogy rétegesen öltöztessük fel gyermekünket. Azt szokták mondani, hogy mindíg egy réteggel többet adjunk rá, mint amit mi magunk felveszünk. Ez hűvösebb időben meg is állja a helyét, de nyáron nem igazán.
Ha már mindent gondosan összepakoltunk, előkészítettünk,már csak várnunk kell a pillanatot,hogy mikor érkezik el, hogy indulnuk kell a kórházba. Én a terhességeim alatt mindíg attól tartottam, hogy nem fogom majd tudni, hogy mikor érkezett el az idő. Az orvosom azt mondta, hogy abban az esetben ha elfolyna a magzatvíz(színtelen, szagtalan bő folyadék, amiről mindenki fogja tudni, hogy az a magzatvíz, ugyanis ha a nagyobb mennyiség el is távozik, onnantól fogva egészen a szülésig szívárog folyamatosan), vagy ha 5 perces fájások jelentkeznek( erről is fogja mindenki tudni, a deréktájon érezni a legnagyobb fájdalamat, ill. a has alsó részén,. akinek fájdalmas volt a menstruációja az pontosan fogja tudni, hogy milyen mert ez egy kicsit fájdalmasabb annál, akinek nem volt ilyenben része, na ő biztosan fogja tudni, hogy most éppen fájásai vannak.), vagy ha vérzés jelentkezne, akkor azonnal induljunk a kórházba.
-A vajúdás, és a szülés
Ha már elértünk a kórházba,fontos,hogy próbáljuk végig megőrízni nyugalmunkat, mondogassuk,hogy nem lesz semmi baj, bármi is lesz, bármi is vár rám azt ki fogom bírni, ne essünk pánikba, ott már elvileg jó kezekben vagyunk.
Nem egészen úgy zajlik az egész tortúra, ahogy a filmekben lehet látni, hogy anyukának elfolyik a magzatvize és mire a kórházhoz érnek megszül a taxi hátsó ülésén. Lehet, hogy valaki átélt hasonlót, de nem hinném,hogy ennyire hírtelen történne minden, esetleg a kismama tétovázott hosszú ideig otthon, hogy mi legyen és mire elindultak,addigra felgyorsult minden.
Szóval beérünk a kórházba, és ha csak elfolyt a magzatvízünk, még nem olyan sűrűn vannak fájásaink, felveszik az adatainkat, kitöltik a szükséges papírokat, majd megvizsgálank bennünket, és a vizsgálat eredményétől függően vagy az úgynevezett vajúdó szobába visznek bennünket,vagy egyenesen a szülőszobára. A vajúdó szoba,amint azt a neve is jól mutatja, tulajdonképpen egy kórterem közel a szülőszobához, ahol kb. 5-6 kismama várja, hogy meginduljon nála rendesen a szülés. Általában olyan kismamák fekszenek itt, akik godnos odafigyelést ígényelnek, mert mondjuk még ugyan nem jött el az idő, de hirtelen magas lett a vérnyomása, vérzés alakult ki, ikreket vár és valószínű nem lesz könnyű szülése, és olyanok akiknek lehet,hogy már elfolyt a magzatvíze voltak is fájásai, de azok elmúltak, ritkultak stb. Én személy szerint így voltam mindkét gyermekemmel, elfolyt a magzatvíz, jöttek a fájások és ahogy jöttek úgy el is múltak. Általában nem várnak olyan hosszú ideig az orvosok, akiknek elfolyik a magzatvíz azoknak max. 48 órán belül meg kell szülni a kisbabájukat, feltételezve, hogy esetleges szívhang romlás miatt nem kell előbb közbeavatkozni. Akinél bármi komplikáció lép fel annál azonnal megpróbálják megindítani a szülést, és ha nem megy hüvelyi úton,akkor császármetszéssel kiemelik a kisbabát az anyuka hasából. A császármetszésről nem tudok nagyon nyilatkozni nem volt részem benne szerencsére, de saját és ismeretségi köröm tapasztalataiból arra a következtetésre jutottam, hogy az orvosok csak a legvégső esetben végeznek műtétet, hagyják, hogy inkább természetes úton jöjjön a világra az újszülött. Amikor kibújik végre "rejtekhelyéről" kisbabánk, azután következik csak az igazi csoda,amikor mellkasunkra fektetik úgy csupaszon, az annyira jó érzés -kimondhatatlan -,hogy az ember rögtön elfelejti minden keserves percét mind a kilenc hónapnak amit a kihordással töltöttünk és a szülőszoba rettenetes látványát a kellemetlen élményeivel együtt, mindenet...... Van rá lehetőség, hogy az orvoson és a szülésznőn kívül férjünk,vagy más közeli hozzátartozónk velünk legyen a nehéz pillanatokban. Én javaslom, ha van olyan a környezetünkben, aki szívesen ott lenne velünk, hogy már csak puszta jelenlétével is erősítsen bennünket,akkor kérjük meg, hogy legyen velünk...........Kis idő múlva aztán letisztogatják a kisbabát, nem lefürdetik csak letörlik, felöltöztetik és már hozzák is vissza anyuka melengető karjaiba. A szülést követően 2 óra időtartamot kell a szülőszobán tartozkodnunk, ezalatt, jó tanácsként próbáljunk meg pár falatot enni, de ha ez nem megy akkor mindenképpen igyunk, amennyit csak tudunk, a legjobb az almalé. Azért van erre szükség,mert mielőtt távozunk egy kórterembe, előtte megnézik, hogy tudunk-e pisit produkálni,ha nem akkor meg kell, hogy katéterezzenek bennünket. Ettől sem kell félni, egy csöppet kellemetlen, nagyon rövid ideig tart. A megfigyelési idő leteltével kivisznek bennünket a kórterembe, ott próbáljunk meg nagyot aludni! Nem lesz nehéz, elárulom,hiszen addigra már annyira kimerül az ember, hogy még állva is el tudna aludni.
-Velünk legyen-e a gyermek vagy nem?
Erről a kérdésről teljesen megoszlanak a vélemények. Van aki azt vallja, hogy jobb ha nincs vele a kisbaba legalább abban a pár napban tud rendesen pihenni,amíg a kórházban vannak, van aki először úgy véli szeretné, ha kisgyermeke vele lenne, aztán útólag azt mondja, nagyon megbánta, mert nagyon fárasztó volt, van akinek ez a kérdés nemis kérdés!!!!! Én ezútóbbihoz csatlakoznék. Hölgyeim az rendben van, hogy nem vagyunk egyformák, de megint csak azt mondom, álljuk meg egy pillanatra és gondolkodunk el. Biztosan nagyon kényelmes dolog lehet, ha a kórházban csak akkor látom és tartom a kezemben a csecsemőmet,amikor szoptatni kellene, és biztosan az is nagyon kényelmes dolog, ha otthon nagymamák hada vár bennünket és megfüröszti és ellátja gyermekünket meg a háztartást, és mi szintén csak szoptatni próbáluk picikénket, akiért ne felejtsük el mennyit is szenvedtünk, mennyi mindenen mentünk keresztül, mennyi mindent kibírtunk,hogy végül a karjainba tarthassunk, hogy megpusziljuk, hogy megfogjuk a kicsi kezecskéit,a kicsi lábacskáit, hogy nézhessük milyen édesen alszik.....Ha már egyszer elhatároztuk, hogy szeretnénk egy igazi , eleven, érző kisbabát, akkor könyörgöm amikor már ott van a közvetlen közelünkben, amikor már megtapinthatjuk, ne legyünk már ennyire ÖNZŐK!!!!!! Kit érdekel, hogy fáradt vagyok, kit érdekel, hogy itt fáj, ott fáj, kit érdekel, hogy nekem mi bajom, a gyermekem a leges legelső. Az ő érdekeit kell előtérbe helyeznem a magaméval és mindenki máséval szemben. Hát kinek szüljük azt a gyereket. Ennyi erővel,ilyen felfogással akár béranyának is elmehetnénk. Igenis, ha van rá mód legyen velünk a kisbabánk attól kezdve, hogy megszületett,mert így tudjuk a legjobban megismerni, a legjobbat nyújtani neki, és ami a legfontosabb ő is biztonságban fogja magát érezni, nyugodt lesz és nem beszélve arról, ha szeretném szoptatni, akkor így biztosan fogom tudni, mivel mindíg ott lesz mellettem bármikor a mellemre vehetem és táplálhatom. Ő egy érzékeny élőlény nem tárgy, amit valami ostoba utasítás alapján kell működtetni, üzemeltetni, hogy három óránkét meg hasonló.....Ami pedig a kifáradást illeti, mielőtt bekerülnénk a kórházba, tudassuk a hozzátartózókkal, hogy mellőzzék a látogatást, csak az apukát, és a nagyszülőket engedjük be látogatni, őket is csak rövid időtartamokra, úgyanis ma ha minden rendben van,akkor 3-ot kell bent töltenünk a fehér falak között, nem lenne jó, ha mindenki megrohamozná a kismamát és kisgyermekét. Ezen nem sértődhet meg seni, ha meg igen, akkor így járt. Na igazán a látogatók hada a fárasztó és nem a kisgyermekünk. Mindenki megértheti,hogy ő a legfontosabb, az ő nyugalma és egészsége. És ha lehet tartassuk be azt is, hogy addig ne kezdjék meg az otthoni családlátogatást sem,amíg a gyermek nem éri el a legalább 3hónapos kórt, ugyanis legalább ennyi idő szükséges ahhoz, hogy az ő napirendje valamilyen szinten beálljon, rendszereződjön.
-Segíts magadon..........
Néhány jótanács, a kórházban töltött napokra, mivel nem biztos, hogy kézséges nővérekkel fogunk találkozni!!
1. Kérhetjük gátsebünk lekezelését, kérhetünk jeget, hogy lejegeljük, így csökkentve a gyulladást
2. Többször próbáljuk meg gyermekünket mellre helyezni,ha nehezen venné be a mellbimbónkat,úgy segítsünk oly módon, hogy mutató és középső ujjunk segítségével nyomjuk össze a mellbimbót és próbáljuk így a szájába helyezni, végképp ez sem segítene, akkor hozassunk magunkank mellbimbóvédő gumit, ami segíthet.
3.Sok folyadékot igyunk, főleg rostossat, az segít beindítani a tejelválasztást,vagy igyunk az erre a célra kapható tejelválasztást segítő teát.
4.Figyeljük meg kisbabánkat, hogyan fürdetik, kérdezzünk bátran, főleg a köldök lekezelésével kapcsolatban.
5.Igazából ezzel kellett volna kezdenem, amikor a szülés után először megyünk WC-re vagy tusolni, soha ne menjünk egyedül, mert eleshetünk,ne feledjük még nagyon gyengék vagyunk olyankor.
6.kisbabánkat soha ne hadjuk felügyelet nélkül a kórterembe.
7.Ne rémüljünk meg attól, ha nincs egyből tejünk, majd lesz, ne adjuk fel, többször próbáljuk mellre tenni a picit, ha nagyon sírna, és mi nem tudjuk megnézni, hogy van-e egyeltalán tejünk kérjük meg akár a csecsemős nővért, akár vizitkor az orvost, hogy nézze meg.
8. Ha gyermekünknek pótlásra lenne szüksége, mindíg legyünk ott vele akkor is és ne engedjük, hogy túl sokat adjanak neki, mert attól kitágul a gyomra és később hiába lesz tejünk nem biztos hogy elegendő lesz neki.
9.Ellenkező esetben, ha nagyon megindulna a tejtermelés és állandóan feszülne a mellünk, akkor létezik egy szoba, ahol van lehetőség a felesleges tejet kifejni a mellünkből. Fontos, hogy akár a baba, akár mi teljesen kiűrítsük a mellünket, mert ellenkező esetben be fog gyulladni és a tej el is apadhat. Továbbá úgy fog mindíg több és több azaz elegendő tej termelődni a kisbabának, ha minden szopizásnál teljesen kiűríti a mellet.
Remélem ismét tudtam pár hasznos információval szolgálni nektek.Következő cikkemben azzal szeretnék foglalkozni, hogy mi a teendő miután kisbabánkat hazavisszük a kórházból.
Üdv: Zsanett