A jól olvasott szülők néhány újságcikk nyomán már-már úgy érezhetik, bűnt követnek el gyermekük ellen, ha nem tároltatják el köldökzsinórvérét, ami később megmentheti az életét. Sok tévhit kering a köztudatban a köldökzsinórvérről...
A hazai őssejtkutató központ
Egyrészt túl sokat remélünk tőle, másrészt nem értékeljük eléggé a benne rejlő lehetőségeket. Az őssejtek jelentőségéről részletes tájékoztatást adtak az Országos Gyógyintézeti Központ munkatársai abból az alkalomból, hogy a Hematológia és Immunológiai Intézetben kísérleti köldökzsinórvér-bank kezdi meg működését. Ugyanitt a Nemzetközi Csontvelőregiszterhez kapcsolódva működik a magyar csontvelődonor nyilvántartás.
Dr. Pálóczi Katalin, a Hematológia és Immunológiai Intézet szakmai igazgatója részleteket is elárult az értékes őssejtek mibenlétéről, gyógyászati felhasználásuk lehetőségeiről, előnyeiről és hátrányairól.
Őssejtek a felnőtt emberi szervezetben, vérben, csontvelőben is vannak. A köldökzsinór csak egyik lelőhelye. Igaz, hogy talán a lehető legegészségesebb szervezetből származó, fertőző ágensektől mentes. További előnye, hogy mivel tárolható, transzplantációhoz viszonylag gyorsan hozzáférhető, de mindenképpen könnyebben, mint a felnőtt donortól leveendő csontvelő. A donor számára nem jár megpróbáltatással az adományozás, hiszen a köldökzsinórvér a köldökzsinór átvágása után amúgy csak elveszne.
Hátránya, hogy kevés őssejt nyerhető belőle. Gondoljunk csak bele, hogy egy kisbaba születésekor mindössze mintegy 100 ml köldökzsinórvért lehet nyerni, és a benne levő sejteknek csak egy része őssejt. Így csak bizonyos méretű befogadó (recipiens) szervezet számára adhat jó eséllyel gyógyulást; többnyire 20 kg-ig, azaz gyermekekbe lehet transzplantálni. Bizonyos eséllyel, ha a kezelőorvos vállalkozik a műtétre, legfeljebb 40-50 kg-os felnőtt kaphat gyógymódként köldökvér-őssejtet.
Nem minden őssejt alkalmas beültetésre, és bár sokan azt hiszik, korántsem alkalmas mindenféle betegség gyógyítására, még elvben sem. A veleszületett immunhiányos vagy anyagcsere-betegségek génjeit hordozó őssejteket beültetve magát a betegséget ültetnénk be. Ezért ezekben az esetekben a saját köldökzsinórvér-őssejtek nem hozhatnak gyógyulást.
Idegen vagy saját - Allogén vagy autogén
Ezzel el is érkeztünk a köldökzsinórvér beültetés egyik legfontosabb etikai kérdéséhez is, ami valójában elsősorban mégsem etikai, hanem orvosi kérdés. A köztudatban elterjedt tévhit, hogy a köldökzsinórvérre magának az adományozónak van leginkább szüksége, s mi több joga.
A legelső köldökzsinórvér-transzplantációt 1988-ban hajtották végre, egy kisgyermek kapta a készítményt. Ma már évente 2500 átültetést végeznek szerte a világban, a transzplantáltak túlnyomó többsége gyermek.
2004-ben már idestova 10 évre tekint vissza a hazai őssejt kutatás. Az OGYK közreműködésével eddig 260 transzplantációt végeztek csontvelő-őssejttel. Az átültetések nagy része nem saját, még csak nem rokonok, hanem idegenek őssejtjeivel végezték. Ilyenkor beszélünk allogén transzplantációról. Az autogén pedig azt jelenti, hogy az adományozó (donor) és a befogadó (recipiens) szervezet egy és ugyanaz. A köldökzsinórvérnél is ugyanez lesz a helyzet, mint a csontvelő-őssejtek esetében; a legtöbb beültetés idegeb őssejtekkel történik majd.
Már érintettük az egyik okot, amiért célszerűbb az allogén transzplantáció: a hibás genetikai anyagot tartalmazó sejtekkel újra csupán a betegséget adnánk vissza annak, akit meg szeretnénk gyógyítani, ahogy ez néhai miniszterelnökünkkel történt. Természetesen ezt nem lehet mindig előre tudni, de a felelősen gondolkozó orvos legjobb tudása szerint igyekszik megkímélni betegét ettől.
Cikkünk folytatásában a kísérleti köldökvér-bank céljáról, és az egy év múlva megnyíló tárolási lehetőségekről, a Nemzetközi Csontvelőregiszter működéséről, a magyar betegek esélyeiről olvashatnak. A szülők választ kaphatnak arra, mit várhatnak gyermekük köldökzsinórvérétől, és hol és kinek célszerű tároltatni.
-babaszoba-