Avagy miként látja a gyermek a mostohaszülőt?
Az előző cikkekben arról esett szó, hogy a gyermekekre milyen hatással van a válás. És mit tegyünk azért, hogy a legkevésbé sérüljön bárki is az esemény kapcsán.
De mi történik a szülővel, aki egyedül marad a gyermekével? Illetve mi lesz, ha mostohaszülő jelenik meg?
<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Bookman Old Style"; panose-1:2 5 6 4 5 5 5 2 2 4; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:HU;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->
A válás során a gyermekek további sorsáról is kell gondoskodni. Mindenképpen azt kell szem előtt tartani, hogy a legjobb legyen mindenki számára az új helyzet.
A szülők külön utakon járnak már, csak a gyerek köti össze őket. Ahogy telik az idő, gyógyulnak a sebek, úgy nyílik ki az ember szíve a másik nem képviselői irányába. A gyermekeken múlhat, hogy az új kapcsolat hogyan alakul - áll, vagy bukik. Nagyon fontos, hogy lássuk, mit is gondol a gyermekünk, miért viselkedik úgy az új „szülő”-vel, a mostohával.
A válás után
A világon a legtermészetesebb, hogy a gyerek együtt szeretné látni a szüleit. A kisebbek még nehezen értik meg, hogy apa, vagy anya miért nincs velük az egyik napról a másikra. Tegnap még hazajött, ma már miért nem? És miért ideges anya vagy apa (akinél elhelyezték)?
Nagy hiba, amikor a gyermek nem felkészült a válásra, teljesen kihagyják mindenből, mondván, hogy „még kicsi, még nem értheti”. Ha a harmadik személy hamar belép a családba rajta csattan az ostor, mivel a gyerek azt látja, hogy míg nem volt az illető, addig minden jó volt, most meg minden rossz lett. Ha a gyerek nem nézi jó szemmel a „kiszemelt” kedvest, akkor a kapcsolatot is tönkreteheti a kétely.
Nagyon fontos, hogy a gyermeket a korának megfelelően tájékoztassuk a válásról, és annak minden mozzanatáról. Biztosítsuk, hogy a másik szülőt is láthassa.
Érzések az új családtaggal kapcsolatban
A gyerekek általában próbálnak megfelelni a szüleik által támasztott elvárásoknak és alkalmazkodni az új helyzethez. Azonban számtalan nehézség is „közbeszólhat”, és rossz színben tüntetheti fel a mostohát a sok valótlan és „rosszmájú” történet. Pl. a mesékben a mostohák gonoszok. Meg kell értenie, és meg kell tapasztalnia a gyermeknek, hogy mindaz, amit hall, az nem biztos, hogy igaz. A mostohaszülő is lehet kedves és szeretheti őt ugyanúgy, mint ahogyan a saját szülei teszik.
Semmit sem szabad erőltetni, a közös programokat, és a családi étkezéseket sem. Lehetőséget kell adni a gyerek számára, hogy a saját módján és a saját ütemében tudjon alkalmazkodni az új helyzethez. Ha megkapja a kellő figyelmet, megértjük, és szeretettel vesszük körül, hamarosan megtalálja a helyét az új környezetében, az új családban.
Új környezet, zavar a viselkedésben
A régi családhoz képest, egy új család mindennapjai nem biztos, hogy ugyanabban a mederben folynak majd. A megszokások, az addig bevált rutinok átértékelődnek és lehet, hogy mindezek nagy részétől meg kell válni. Természetes, hogy a gyermek viselkedése is más lesz. Ettől nem kell megijedni, hiszen ez teljesen természetes, egy nagyobb változás velejárója. Alkalmazkodni kell mindenkinek a másikhoz, és ezt nem szabad elfelejteni a szülőknek sem.
Ha nekünk felnőtteknek is megváltozik valami az életünkben, mi is nehezen „állunk át”, az új helyzet új nézőpontot eredményez. Éppen ezért a legmesszebbmenőkig segítsünk a gyereknek, hogy minél könnyebben átvészelje ezt az időszakot.
Sok türelem, szeretet és gondoskodás kell, hogy biztonságban érezhesse magát az új környezetben, az új helyzetben. Beszélgessünk sokat vele, szeressük, tiszteljük az érzéseit, és figyeljünk oda minden jelre, amit „továbbít” felénk. Hogy a legkisebb rezdüléséből is kiolvashassuk, mit is érez igazán, és mit gondol az új szituációról. Ha így teszünk, a gyermek győztesen, és nem másodsorban boldogan fogja az életét megosztani velünk, és ezáltal képes lesz ő is egészséges és normális kapcsolat kialakítására a későbbiekben.
Várom a hozzászólásokat, hogy ki mit gondol
(A következő téma: Félrelépett! – Mi következzen ezután?)